Parajd

Parajd a Hargita- és a Görgényi-hegység lábánál fekszik, és a székely Sóvidék legjelentősebb települése. Parajd községhez ma öt település tartozik: Parajd, Alsósófalva, Felsősófalva, Bucsin és Békástanya. Parajd Szovátától 8, Marosvásárhelytől 62, Székelyudvarhelytől 38, míg Gyergyószentmiklóstól 51 km-re fekszik.

A falut átszeli a Bucsinból eredő Kis-Küküllő. A település 500 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Jellegzetes havasalji település, amelynek első okleveles említése 1567-ből származik. Gyors fejlődését sóbányájának köszönheti, de gyógyfürdőjéről is nevezetes.

Parajd híressége a sóbánya, a falu fejlődése is a sóaknákhoz kötődik. Ma is igaz a mondás: „A sóvidéki ember sóból teremti meg a jövőjét.” A népiesen „Sóháttya” néven emlegetett, 40 hektárnyi földdarabon a kősó diapírja átdöfte a miocén–pliocén kori márga- és agyagrétegeket. Az óriási, kenyérhez hasonló sóhegy önmagában is geológiai ritkaság: a 2000 méter vastag sótömzs „gyomrában” mintegy 3 milliárd tonna kősó rejtőzik, ami több mint négy évtizedig lenne elegendő Földünk teljes lakosságának. A parajdi sóbánya és a sós fürdő országos hírnévnek örvend.

Parajd látnivalóinak zöme a sóval kapcsolatos. A falu kerámia- és edényipara, valamint fűrészmalmai már a múlté, akárcsak a Reiter József-féle gyufagyár, amely 1860 és 1899 között működött. A falu fúvószenekara viszont 1998-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját.

Parajdon a sónak köszönhetően egyre inkább fejlődik a gyógyturizmus. A turisták betegségeiktől függően az alábbi lehetőségeket vehetik igénybe:

Sóbánya: légúti betegségek, főként asztma kezelésére.
Sós fürdő (szabadtéri és melegített kádfürdő): különféle betegségek, például reuma, porckopás, visszérfekély, nőgyógyászati és bőrbetegségek kezelésére, a hagyományos leírások szerint kedvező eredményekkel.

A parajdi sósfűrdő

A sóbányából kiszivattyúzott tiszta sós vízzel táplálják a kádas fürdőket és a szabadtéri strandot. Ennek a sós víznek a föld alatti sókamrában való hosszas tárolása során olyannyira megnő a konyhasó-koncentrációja, hogy a fürdővendégek parafadugóként lebegnek a felszínén, és szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik az egyszerű úszás is.

Az erős sós oldat gyógyhatása és a környéken ritkaságnak számító magas koncentrációja évről évre több fürdővendéget és gyógyulni vágyó beteget csalogat a parajdi sós fürdőbe. Az erősen koncentrált sós oldat a medencében enyhe heliotermikus hatás alá kerül: a nap melegétől felmelegszik és termikusan rétegződik. Ez azt jelenti, hogy a legmelegebb vízrétegek 0,5–1,2 méteres mélységben találhatók. Napközben a fürdőzők mozgásának hatására a vízrétegek összekeverednek, és kellemesen langyos vízhőmérséklet alakul ki. Mivel a sós oldat hőtehetetlensége (hőtároló képessége) jóval nagyobb, mint az édesvízé, a medencében lévő hatalmas víztömeg egy-két esős nap után sem hűl le jelentősen.

Ami a sósviz gyógyhatását illeti, a következő betegségek, vagy tünetek esetében javasolt:

Degeneratív ízületi megbetegedések (csontkinövések, csípőízületi és térdízületi porckopásos esetek).
Poliartikuláris reumás betegségek (az ízületek és a lágy részek – izmok, ínszalagok, ízületi tok, csonthártya, kötőszövet – reumás megbetegedései esetén).
Másodlagos mioartropátiák.
Esszenciális artériás hipertónia I. stádiuma (neurogén stádium): a neurovegetatív tónus egyensúlyának helyreállításával stabilizálja az ingadozó vérnyomásértékeket.
Funkcionális perifériás artériás és vénás keringési zavarok (pl. Raynaud-szindróma, eritrocianózis esetén). A sós oldat értágító hatású, ezáltal javítja a szövetek vérellátását, megelőzi a fekélyek kialakulását, csökkenti a fájdalom és a bizsergés szubjektív érzését, valamint mérsékli a bőr elszíneződését.
Baleset vagy műtét utáni maradványtünetek esetén (ütés, zúzódás, törés, húzódás).
Neurovegetatív disztónia (a sós víz szorongásoldó, nyugtató hatású, és jelentős szerepet játszik a lelki egyensúly helyreállításában).
Perifériás idegrendszeri kórképek (járványos gyermekbénulás, sclerosis multiplex, lupus erythematosus, illetve baleset utáni, izomsorvadással társuló, részleges perifériás idegbénulás esetén). A sérült végtag fürdetése javítja a vérkeringést, növeli az izomtömeget és az izomerőt, valamint lassíthatja vagy megelőzheti az izomsorvadást.
Dermatózisok (pszoriázis, a krónikus ekcéma száraz formája – nyílt seb nélkül). A kezelés elősegíti a hiperkeratózis mérséklését, az ép szövet hámosodását, valamint felpuhítja a hiperkeratotikus területeket, ezáltal elősegítheti a helyileg alkalmazott, specifikus gyulladáscsökkentő kenőcsök hatásának érvényesülését.
Kismedencei gyulladásos kórképek (nőgyógyászati vagy urológiai gyulladás, illetve műtéti beavatkozás utáni heges, összenövéses állapotok esetén; a sós oldatnak tulajdonított gyulladáscsökkentő hatás).

Ellejavaslatok:

Magas vérnyomás II–III. stádiumában.
Szív-, máj- és veseelégtelenség esetén (insufficientia cordis, hepatis, renis decompensata).
Daganatos megbetegedések esetén (tüdő-, gyomor-, prosztata-, méhrák stb.).
Heveny fertőző és ragályos megbetegedések esetén (hepatitis, járványos fültőmirigy-gyulladás).
Nemi úton terjedő betegségek fertőző stádiumában (a sós víz csak az aktív fázis gyógyszeres kezelése után, a maradványtünetek enyhítésében lehet hasznos).
Nyílt, váladékozó bőr- és nyálkahártya-sérülések esetén (vágás, szúrás, karcolás, berepedés). A sós víz fájdalmat és csípő érzést válthat ki, ugyanakkor elősegítheti a hámosodást.
Fokozott vízvisszatartás esetén (pl. ösztrogéntúlsúly, fogamzásgátló szerek szedése idején, illetve az alsó végtagok vénás vagy nyirokkeringési zavara esetén). A sós víz fokozhatja a vízvisszatartást, ezáltal a lábak duzzanatát.
Myasthenia gravis esetén (az izomlazító hatás fokozhatja a már meglévő izomgyengeséget és elesettséget).

A sósvíz

Amikor a só hiánycikk volt, a források sós vizét hazavihették, a vizet tűzön elpárologtatták, és finom fehér sót nyertek belőle. A sófőzést a Sóvidéken mindenütt művelték, ahol sós forrás volt. Ez a régi időkben tiltott és veszélyes foglalkozásnak számított. A sós források vize elfolyhatott, de ingyen vinni belőle nem lehetett!

A leggazdagabb sóvidéki források a szovátai Zoltán-fennsík alatt ontják magukból a kitűnő gyógyhatású, értékes sós vizet, de még ma is kihasználatlanok, így felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Jelentős sós források vannak Parajdon és a korondi aragonitbányák szomszédságában is.

Ahogy azt már fentebb olvashattuk, a múltban a só és a sós víz egyaránt állami monopólium volt, szigorúan őrizték, az egyszerű ember nem juthatott hozzá. Szovátán a XVIII. században a kincstár megszüntette a sóbányászatot, birtokba vette a sóhegyeket és a sós forrásokat, majd katonákkal őriztette azokat. Az akkori viszonyokat hűen érzékelteti Orbán Balázs A Székelyföld leírása című munkájában:

„…felvont fegyverrel őrködnek azért, hogy az ember a természet ezen élvezetére rendelt áldását ne használhassa. Innen van, hogy a szegény székely sóhegyei mellett sótlan kenyeret eszik, vagy életveszéllyel közeleg az éj sötétjében tolvajként lopni azt, amit a gondos anyatermészet számára letett, s melynek élvezetéhez törvényszerűleg is joga van.”

A múltban igen jelentős volt a korondi sós víz felhasználása. Az atyhai kitérőnél lévő híd közelében volt a Sóskút, ahonnan a korondiak a sós vizet vitték. Az 1913. évi árvíz a kutat teljesen tönkretette, elvitte.

A sós víz használata, illetve használatba vétele nem volt egyszerű: minden évben, az év elején a sóbírótól kellett cédulát váltani, természetesen fizetség ellenében. Sós vízért minden szerdán délelőtt kellett menni.

Átalvetőbe tett, mázatlan cserépkorsóval, akinek pedig szekere és marhája volt, fenyőfából készült, mogyorófa abronccsal ellátott, 40–60 literes, cserebszerű hordóval vitte a sós vizet. Ennek akkor igen nagy értéke volt, mert ezzel főztek, ízesítettek, tartósították télire a szalonnát, locsolták az állatokat és a takarmányt stb. A legelőn lévő állatokat is rendszeresen „sózták”. A juhoknak kősót vásároltak.

A sós vízből főzött sót – sokszor titokban – a korondi szekerek korsóval együtt, gabonáért árulták.

Gyógyfőldek, iszapok, lápföldek

Gyógyföldnek nevezzük azokat a földszerű, bányászható anyagokat, amelyeket eredeti állapotukban vagy meleg vízzel péppé gyúrva borogatásként alkalmazunk, illetve meleg fürdőbe keverve gyógyföldes fürdőként használunk.

Az iszap szervetlen anyag, amely tavak vagy tengerek partján lerakódott kavicsból és kőtörmelékből áll. Néha vulkanikus eredetű, és gyakran ként is tartalmaz.

Az iszapkezeléseket háromféle formában alkalmazzuk: fürdőként, pakolásként vagy borogatásként, amelyeket a kezelendő testrészre helyezünk. Az iszapfürdőket az ízületek és az izmok megbetegedései, valamint a női nemi szervek idült gyulladásai esetén alkalmazzuk.

Subalpin klíma

Szubalpin klímának nevezzük a tengerszint felett 400 és 1000 méter közötti magasságban fekvő területek éghajlatát. A levegő tiszta és sok kis iont tartalmaz. A hőingadozások mérsékeltek. A páratartalom, a légmozgás, a napsugárzás és a légnyomás nagyon változó, és nem jellemző rájuk egy meghatározott érték.

A szubalpin éghajlat annak ellenére, hogy nem mondható nagyon jellegzetes klímának, mégis kedvelt és hasznos, kímélő éghajlat. Pihenésre, üdülésre, enyhe erősítésre és edzésre egyaránt nagyon alkalmas. Ideges ingerlékenység, pajzsmirigyzavarok, valamint a nőknél az átmeneti kor panaszai esetén is ajánlott. Idős, fáradt embereknek, műtétek után, enyhe szívizomgyengeség, érelmeszesedés, tüdőtuberkulózis és hörghurut esetén szintén javasolt. A tüdőtágulásban szenvedők és az asztmások is jól tűrik.